8.fejezet ~ Larry Stylinson

Sziasztok! Itt van a 8. rész! Remélem tetszik majd!

Egy kis változás lesz. Ugyanúgy Louis és Harry a főszereplő, de a részben többiek is ugyanakkora figyelmet kapnak majd mint ők! Majd meglátjuk hogy sikerül..

Jó olvasást! x

8.fejezet

Harry

-Emily..-mondtam nyersen.

-Harry! Szia! Mikor is volt? –mosolygott öntelten miközben közelebb jött hozzám.

-Miért vagy itt? –kérdeztem értelmes választ várva. De ahogy ismerem most is kitér a kérdéseim elől.

-Jöttem Gemmával..hát nem is örülsz? Jól fog telni az elkövetkezendő idő, hidd csak el! –mondta miközben kezét a vállamra helyezte viszont és szinte kiugorva érintése alól hasznosabb tevékenységet kerestem magamnak és Gemma felé vettem az irányt aki mit sem vett észre az egész jelenetből.

-Gemma! –öleltem magamhoz szorosan. Hónapok óta nem találkoztunk, de a viszonyunk az ilyen időszakok ellenére sem lett rossz. Sőt, a távolság csak még jobban összehozott.

-Szia öcskös! Mostmár itt vagyok! –dunnyogta a pulcsimból amibe sikerült majdnem belefolytanom.

-Gyere csak! Üljünk le! –mondtam miközben a hatalmas nappali felé vezettem. Bár Emily-t nem invitáltam sajnos jött magától és otthon érezve magát helyet foglalt a kanapén. Gemma a másik szélre ült le ezzel arra kényszerítve, hogy kettőjük között üljek. Csodás.

-És mesélj Harry, mi újság veled? –szólalt meg egy hang a jobb oldalamról amire már pár éve nem vagyok kíváncsi.
-Semmi. –mondtam közömbösen. A nővérem előtt mégsem bunkózhatok vele. Ő úgy tudja hogy békében váltunk el egymástól és barátok vagyunk, de ez egyáltalán nincs így..

-Ugyan, ne legyél ilyen szűkszavú! Biztosan sok mesélnivalód van…például..a bandádról. Hogy is hívnak titeket? Wrong Infection? umm..Strong Affection? –mondta álszentül de a gúnyos él kicsengett hangjából. Engem nem tud átverni.

-One Direction és nincs semmi amit mesélhetnék neked. Ha érdekel valami guglizz rám. –mondtam neki halkan egy kacsintás kíséretében és a gúnyos mosoly lehervadt az arcáról. Nem tetszik neki ahogy bánok vele. Nem képes elviselni hogy sokkal többet elértem az életben mint amit ő valaha fog, mindezt pedig anélkül hogy átgázoljak embereken akik..

-Harry! Hol lesz a szobám? –kérdezte Gemma.

-Umm..odafönt. A vendégszobában akarsz aludni, Niallnél vagy velem? –kérdeztem.

-Viccelsz? Nem alszom az öcsémmel és a barátjával sem. Ha nem sértődtök meg akkor a vendégszobát választom.

-Dehogyis. Ez nagyon jó döntés! –mosolyogtam rá. Nagy kő esett le a szívemről hogy nem kell a nővérem előtt átöltöznöm, de az örömöm nem sokáig tartott. Rengeteg pénzünk van de nem gondoltuk hogy felesleges szobákra kéne költenünk. Ezért csak 6 szoba van a házban. Ha Gemmáé a vendégszoba…a lány pedig kint minden bizonnyal Niallel fog aludni, akkor..

-Harry! És én hol alszom majd? –kérdezte a hang a jobbomról. Mosolygott. Éreztem. Élvezte hogy ilyen helyzetbe hozhat. A gyomrom is összeszűkült a gondolatra. Ezt nem hiszem el..Nem méltattam válaszra, inkább felkísértem a nővéremet a vendégszobába ami a lépcsőn felérve jobbra az utolsó ajtó. A szobáink így haladnak sorrendben: Niall-é, Louis-é, az enyém, Zayn-é és végül Liam-é. Liam-é mellet van  vendégszoba. Oda kerül Gemma.

Benyitottam az ajtón én magam elé engedtem. Emily ’hálisten végre lekopott. A szoba pasztell színekben pompázott. A bútorok mahagóni színűek voltak. Minden ízlésesen be volt rendezve. Csak egy hétköznapi tv volt dvd lejátszóval, nem úgy mint Niall szobájában. Neki egy 180 cm átmérőjű Full HD TV-je van, Blu-Ray lejátszóval, kismillió DVD-vel és CD-vel, házimozi rendszerrel valamint PS4-gyel is rendelkezik és hozzá rengeteg játékkal. Természetesen a 3D technológia sem maradhat ki. Niall szobája igazán felszerelt.

-Ez lenne az! –mondtam. –Remélem megfelel. Ha szükséged van valamire csak szólj, egyébként nyugodtan rendezkedj be és érezd magad otthon! –bíztattan.

-Elragadó ez a szoba! –hűledezett Gem miközben háttal ledobta magát az ágyra. –gyönyörű. Már most beleszerettem.

-Örülök hogy tetszik! Ha nem haragszol akkor én most lemegyek! El kell még intéznem pár apróságot és a másik lánnyal még nem találkoztam! Udvariatlanság lenne, ha..

-Persze menj csak! Imádni fogjátok Des-t! –mondta lelkesen. Az meg milyen név? Azzal leindultam a földszintre. Niall és a lány csurom vizesen toporogtak az ajtó előtt. Valószínűleg nemrég jöttek be.

-Szia! Harry vagyok! –köszöntöttem a lányt de ő nem tudott válaszolni annyira vacogott. Csak integetni tudott helyette pedig Niall válaszolt!

-Szia! Des vagyok! Niall a kedvencem! –mondta az ír röhögve mire a lány..ezek szerint Des finoman a srác hasára ütött mire az próbálta lenyelni a röhögését többé-kevésbé sikertelenül. De azért a lány is mosolgyott.

-Na jó! Azt hiszem mi most felmegyünk! –mondta Niall. –Felmegyünk? –kérdezte az előtte álló lányt akit végig a karjánál fogva tartott hátulról. Ő csak egy heves bólintással felelt, aztán lassan vacogva elindultal fölfelé Niall szobájába.

Csend telepedett a házra. Nem akartam hogy eljöjjön ez a pillanat, utamat mégis a nappali felé vettem. Nem futhatok előle örökké.

Leültem a kanapé másik végébe és komoly erőfeszítések árán tekintetemet ráemeltem.

-Mit keresel itt? –kérdeztem.

-Mit gondolsz mégis mit? –kérdezte kifejezéstelen arccal. Most nincs itt senki. Csak mi ketten..minek játssza az aranyos lányt?

-Ha azért jöttél, hogy megalázz..vagy hogy tönkretegyél akkor tudd hogy nem fog sikerülni! Nincs gyenge pontom! –mondtam magabiztosan. Pedig igenis van gyenge pontom..fent van a szobájában. Ma még beszélnem kell vlele!

-Ugyan Harry! Ez rád vall..annyi negatív előítéleted van velem szemben! Én sosem mondtam hogy ezért jöttem ide.

-Rászolgáltál. Egyébként meg azt sem mondtad hogy nem ezért jöttél szóval..Mit akarsz?

-Jogos. De miért kell mindenben a hátsó szándékot látnod ha rólam van szó? Annyira hihetetlen hogy eljöttem a nővéreddel Londonba?

-Őszintén? Elég hihetetlen. Én egyébként is hamarabb ismertelek mint ő. Nem tud semmit rólad..de szerintem inkább örülj ennek. Sok mindent köszönhetsz neki és nem hiszem hogy sikerült volna..

-Mi? Úristen Harry! –nevetett fel keserűen. –Mit gondolsz? Komolyan azt hiszed hogy van bűntudatom? Tényleg azt képzeled hogy mindenkinél többet érsz?

-Nem. Nem mindenkinél. Csak nálad. –mondtam. Ez a válasz nem tetszett neki. Nem hiszem hogy ma folytatni fogjuk ezt a beszélgetést, de még bőven nincs vége.

-Csak mutasd meg hol alszom! –mondta. Érezte hogy veszített. Igenis van bűntudata, de engem ez már nem tud meghatni. Felálltam a kanapéról ő pedig szó nélkül követett..sajnos..a saját szobámba.

-Ez az? kérdezte.

-Igen, de nyugodtan aludhatsz Gemmánál is a vendégszobában! –javasoltam neki.

-Nem-nem. Ez jó lesz..Gemma már úgyis biztosan alszik vagy valami. Minek zavarjuk? –mondta. Nem fog kihozni a sodromból bárhogy is próbálkozik.

-Amúgy is ez kinek a szobája? –kérdezte. Látva hogy nem válaszolok leesett neki. Nem tudta elrejteni hogy örül ennek.

-Na ne! Igazán? Egy szobában fogunk lakni..sőt egy ágyban fogunk aludni vagy..

-Ezt most hagyd abba. Csak menj fürödj meg és aztán aludj. Ne nyúlj semmihez, ne törd a kis fejedet semmi hülyeségen és lehetőség szerint ha nem szükséges akkor ne szólj hozzám! –mondtam.

-Hm. Nem tetszik ez a hangnem. Pozitívabb hozzáállást vártam. –mondta.

-Ez már a te problémád.-mondtam. Ha valami nem tetszik Gemma szobája nyitva áll….vagy inkább aludnál a nappali kanapéján? –kérdeztem jót szórakozva a kiszolgáltatott helyzetén és az arckifejezésén.

-Jó lesz itt. –mondta majd elindult az ágy felé. Ledobta a cuccát és a fürdő felé vette az irányt. Amint bement én kimentem. Utamat a szeretett szoba felé vettem.

Halkan bekopogtam remélve hogy még érben találom.

-Gyere! –hallottam meg a hangját majd benyitottam.

-Szia! –köszöntem!

-Szia! –viszonozta egy mosollyal!

-Sajnálom hogy olyan hamar vége lett a kirándulásnak! Ne haragudj! –mondtam.

-Semmi baj! Majd máskor megismételjük! –mondta.

-Az jó lenne! –mondtam mosolyogva. Nem lehet ránézni mosolygás nélkül..annyira csodálatos.

Kis csend állt be közöttünk, de nem volt kínos.

-Láttad Niallt? –kérdezte.

-Niallt? Nem igazán..miért?

-Épp ez az..már több mit egy órája a szobájában vannak azzal a lánnyal. Hogy is hívják?

-Des. –mondtam.

-Oh tényleg. Niall még a hűtőhöz sem ment le. Ez fura nem? –kérdezte.

-Biztosan csak elvannak! –mondtam neki bár nekem is feltűnt hogy Niall szokatlanul közvetlenül viselkedett vele. Furán néz arra a lányra. Nem volt még ilyen soha.

-Lehet. Remélem éjfélre elhallgatnak. Egyfolytában röhögcsélnek! –mondta.

-Lou Bear. Csak nem féltékeny vagy Niall-re? –kérdeztem.

-Mi? Nem..dehogy. Rá nem. –mondta. Rá nem. Akkor kire? Rám? Remélem nem jön be neki Emily.

-És a másik lány..aki nálad lakik? Elvagytok? –kérdezte.

-Most fürödni van. Utána alszik. –mondtam. Nem igazán akarok róla beszélni. Lou sokkal jobban érdekel.

-Hm…csinos lány. –mondta mire a torkom is kiszáradt. Köpni-nyelni nem tudtam. Remélem nem érdekli Emily.

-Mindegy. –mondtam.

Louis

-Hm…csinos lány. –mondtam. Reméltem hogy észreveszi magát. Úgy tűnt ismerik egymást azzal a csajjal. Nem volt szimpatikus..ahogy ránézett. Talán volt köztük valami?

-Mindegy. –mondta. Szóval nem akar róla beszélni? Pedig felesleges kerülgetni. Ha bejön neki akkor úgyis kiderül. Pont alakulni kezdet a dolgok erre jött ő. Nem hiszem el..

-Oké! –mondtam mire fölnézett rám és egy kis ’köszönöm’ mosolyt kaptam. Nem igazán tudtam mire vélni. Tudtam hogy ennek a beszélgetésnek még nincs vége…de mára igen. Fáradt vagyok.

-Harry..nézd. Most inkább aludnék ha nem baj. Holnap beszélünk de most nagyon fáradt vagyok. –mondtam.

-Rendben, pihenj csak! –mosolygott. –Holnap beszélünk! Szép álmokat! –mondta!

-Neked is! –válaszoltam aztán szép lassan elhagyta a szobát én pedig kezdtem álomba merülni.

Harry

Hálás voltam hogy nem feszegette az Emily témát! Jóéjszakát kívántam aztán kijöttem a szobából. De még nem mentem vissza a szobámba. Először benyitottam Niall..vagyis ahogy arra egy pillanattal később ráeszméltem mostmár Niall-ék szobájába.

A következő látvány fogadott. Párnák a földön. A hatalmas tévén GTA Vice City. Des az ágyon. Rajta pedig umm..Niall. Épp..birkóztak? Niall állt nyerésre és Des-t csikizte aki a lepedőbe fulladva nevetett és könyörgött hogy hagyja abba. Ez viszont meg sem fordult a szőke srác fejében.

-Ne haragudjatok! Kopognom kellett volna! –mondtam, de látszólag eddig észre sem vettek most viszont a hang irányába fordították fejüket. Nem mozdultak..csak rámnéztek. Aztán egymásra. És röhögni kezdtek. Az általam keltett zavar elég időt adott a lánynak hogy lelőkje magáról az ír manót.

Mindketten felültek. Des széles mosollyal nézett rám. Nagyon szép és kedves lánynak tűnt. De engem csak egyvalaki érdekel. Hosszú derékig érő haja van ami..göndör? Igen..ez egy plusz pont. Nem volt úgymond puli feje. Egészen a válláig rendezett sima haja volt. Onnantól viszont loknis. Tökéletes fehér mosolya és vidám szemei voltak. Őt sokkalta jobban kedveltem mint Emily-t. Ez egyértelmű. Még ismerkednünk kell de azt hiszem már most bírom. Aztán még ott van az is hogy kevesebb sminkkel is sokkal szebb mint Emily. De ez mindegy. Még most is csak Lou.ra tudok gondolni.

-Megzavartam valamit? –kérdeztem mosollyal az arcomon!

-Neem! –mondta Des és hátravetette magát az ágyon. Nem bírta a szemkontaktust ebben a helyzetben.

-De igen! –mondta Niall. –épp nyerésre álltam.

-Fogd be! –ütötte le hátulról az ír srácot aki ezt nem bírta tétlenül tűrni és megint a lány fölé próbált kerekedni aki ezt nevetgélve tűrte bár nem tűnt úgy hogy zavarta. Tulajdonképpen megint elfelejtették hogy ott vagyok.

-Csak meg akartam nézni hogy berendezkedtél-e. Meg hogy el tudod-e viselni Niall-t! –mondtam mosolyogva. Hirtelen megint felült. Igazán energikus lány.

-Ez kedves tőled! –mondta. –Egyelőre elviselem a srácot. –mondta mire Niall biggyeszteni kezdte a száját.

-Jaj dehogyis! –ölelte meg a lány. –Imádnivaló! –mondta nevetve. Nialler lubickolt a helyzetben. Egyértelműen élvezte ahogy Des teste az övéhez préselődik-

-Akkor én most megyek! Örülök hogy megvagy! Érezd otthon magad! Jóéjt srácok! –köszöntem el.

-Jóéjt! –mondták egyszerre. Des pedig még dobott felém egy puszit. Nagyon szeretetteljes lány.

Kilépve az ajtón azzal szembesültem hogy vissza kell mennem a szobámba. Viszont attól még hogy ott van az a nőszemély még nem én fogom zavartatni magam. Belépve a szobámba hálát adtam Istennek hogy már sötét van. Reméltem hogy alszik. A fürdőszobámba mentem.

Ledobtam a ruháimat majd beálltam a zuhany alá. A bőrömet perzselő víz hatása alá kerülve próbáltam relaxálni, de csak kavarogtak a gondolatok a fejemben. Mi lesz most velem és Lou-val? Ma egy kis esélyt láttam arra hogy lassan elkezdünk kibontakozni erre megjelent Emily. Remélem nem fog keresztbe tenni nekünk. Hogy is tudna..nem hiszem hogy valaha bárki is közénk állhatna. Meg aztán egyébként sem tud rólunk. És ez maradjon is csak így. Nem szabad rájönnie hogy mi van Lou és köztem. Egyelőre.

Csak remélem hogy minél hamarabb elmegy és nem hagy maga után pusztítást. Ennyi az egész.

Miután megfürödtem felvettem az alsómat és a pólómat amit a fürdőbe vittem magammal. Nem lehetek olyan szabados mint máskor, Kizárt hogy előtte vetkőzzek.

Halkan visszamentem a szobába. Nem akartam fölébreszteni. Nem hiányzik a hangja..így is eleget hallatta mára.

Lassan befeküdtem az ágyam jobb oldalára. Fura hogy nem aludhatok középen, de megszokom. Nem akarom hogy közel legyen hozzám. Nem akarom hogy bármilyen köze legyen hozzám de ez ellen sajnos már nem tudunk mit tenni.

Eszembe jutott hogy elfelejtettem Gemmának jóéjt kívánni, de már felesleges átmennem. Úgyis alszik én meg nem akarom felkelteni.

Miközben ezen gondolkoztam megszólalt egy hang a fejemben. Igen a fejemben. Hát sajnos nem..

-Hol voltál ilyen sokáig? –kérdezte az ágyam bal oldalát elfoglaló személy.

-Nem mindegy? –mondtam. –Te csak aludj.

-Ugyan már Harry, ne legyél ilyen. Egész kellemesen is eltelhetne ez az idő.

-Nem kell hogy kellemesen teljen. Nem is fog..inkább gyorsan. –válaszoltam.

-Nem kéne ilyen elutasítónak lenned. Akár hiszed akár nem. Keresni fogod a társaságomat. És tudod miért? –kérdezte.

-Na miért?

-Mert elérem hogy keresni akard!

-Le kell hogy lombozzalak. Ez nem fog sikerülni. –mondtam.

-Dehogyis nem. Mindig elérem amit akarok!

-Igen? De milyen áron.

-Az nem fontos. Ahogy nekem kényelmes.

-Utállak! –mondtam őszintén.

-De nem sokáig.

Ennyi volt ez a rész. Nem vagyok vele túl elégedett de ez van. Kell ilyen is. (:

VÉLEMÉNYEKET KÉREK!

Kevés a visszajelzés és ennek nem örülök. Lehetséges hogy bevezetem a „következő rész x számú komment után” módszert. Kicsit aktívkodjatok!

Ha tetszett iratkozz fel és komizz! Ha nem..akkor is komizz és fejtsd ki miért!

Hamarosan következő! xx 

7. fejezet ~ Larry Stylinson

Sziasztok! J

Múlt héten akartam felrakni részt de persze, hogy pont akkor kellet a laptopot telepíteni! Nagyon rosszul esett mert tehetetlen voltam. A telefonommal meg semmire nem megyek! :(

Remélem eddig meg vagytok elégedve velem a késéseim és a hülyeségeim ellenére is! Ha valami nem tetszik akkor nyugodtan írd le a véleményedet és próbálok építkezni belőle. Nagyon sajnálom ha nem tetszik a történet mivel az eddigi 4 rendszeres olvasóm helyett ma már azt láttam hogy csak 3 van. Bevallom nagyon rosszul esett, de nem felelhetek meg mindenkinek! Azt szeretném ha tudnátok hogy nem találom ki előre (egyelőre) hogy mi lesz a történetben..nekem ez még nem megy. Csak leülök a gép elé és akkor jutnak eszembe dolgok sajnálom ha ezzel nem nyerem el mindenki tetszését, de ez van. Egyértelműen kezdő vagyok és ez az írásaimon is látszik szóval legyetek velem elnézőek!

Jó olvasást! xx

Köszönöm azoknak akik kitartanak mellettem! <3

7. fejezet

Louis

Furcsa érzésre keltem fel. Nem vagyok egyedül az ágyamban. Kicsit megmozgattam a kezeimet csak hogy érezzem hol is vannak. Ezt a tevékenységemet gyorsan abba is hagytam. Felkaptam a fejemet és megláttam Harry-t. Kissé szétnyílt ajkain fújta ki a levegőt miközben természetesen úgy nézett ki mint egy angyal. Szóval ugyanúgy ahogy mindig.

A kezeimet is megtaláltam. Egyiket Harry vállán a másikat pedig a mellkasán. Hirtelen megijedtem és elkaptam a kezeimet. Erre megmozdult. Mocorgott egy kicsit és jobban felém fordult.

Óvatosan visszafeküdtem az ágyba. A plafont bámultam..ez fura. Hogy került ide? Nem mintha bánnám! Erről szó sincs. Mikor ezt meguntam szemeimnek hasznosabb tevékenységet találtam. Fejemet felé fordítottam és csak bámultam a kisimult arcát. Ez volt a kedvenc időtöltésem. Egész nap tudnám csak nézni, de..eszembe jutott. Hát persze. Tegnap este horrort néztünk. Mármint ő nézte én meg inkább őt. Aztán felhozott ide és adtam neki egy puszit. Egy héttel ezelőtt ettől megijedtem volna, de most más a helyzet. Már nem félek. Visszatettem a kezemet a vállára. Szeretem őt!

Eszembe jutott hogy csinálhatnánk egy kis programot..hogy még közelebb kerüljünk. Talán elmehetnénk valahova kirándulni. Ez jó ötlet, de ma valószínűleg esni fog. Majd kiderül.

Kikászálódtam az ágyból, bár nehezemre esett. Maradtam volna így örökre, de ha véghez akarom vinni a tervem akkor készülődnöm kell. Kiosontam a mosdóba és fogat illetve arcot mostam. A tükörből egy erősebb ember nézett vissza. Erősebb mint én voltam.

Visszamentem a szobába hogy felvegyek valamit. Ő még mindig aludt. Halkan kinyitottam a gardróbomat abban a reményben, hogy találok valami viselhető és egyben kényelmes darabot. Felvettem a szürke melegítőnadrágomat és az első kezembe akadó lila pólót.

Lementem a konyhába hogy készítsek valami reggelit magamnak. Csináltam egy sonkás szendvicset és lefőztem magamnak egy liter teát. Erre van szükségem. Miután megreggeliztem bekapcsoltam a tévét és elhelyezkedtem a kanapén. Az óra még csak 9:37-et mutatott. Hagyom még Harry-t aludni. Ha elkészül akkor indulhatunk. Az idő nem volt kifogástalan de nekünk meg fog felelni.

Lépteket hallottam a lépcsőről. Niall jött le egy szál gatyában.

-Szia! .köszöntem neki. –Hogyhogy ilyen korán fent vagy?

De nem válaszolt csak üveges tekintettel ment tovább míg el nem érte célját..a hűtőt. Kinyitotta és kivett minden mozgathatót. Amit elbírt a kezével azt fogta és ahogy lejött úgy most elindult fel a lépcsőn. Én csak tátott szájjal néztem végig az egészet. Eddig is tudtam, hogy alvajáró e nem hittem volna hogy fel-alá mászkál a házban és pakolászik….na meg persze eszik. Erre majd odafigyelek nehogy leessen a lépcsőn vagy valami.

Újra a tévére koncentráltam. Már kezdtem elmerülni a sorozatban amikor megint neszre lettem figyelmes. Ismét a lépcső felől jött a hang.

-Niall ha megint mászkálsz esküszöm az ágyadhoz kötözlek. És ne gondold hogy nem teszem meg!

-Niall mászkál? –kérdezte egy mély rekedtes hang. Aztán leért a lépcsőn és villantott egy hibátlan mosolyt.

-Um..igen. Az előbb…nem fontos.

-Héé! Hát nekem nem is csináltál reggelit? –kérdezte tettetett sértődöttséggel miközben ajkait lebiggyesztette.

-Azt ki kell érdemelni! –incselkedtem.

-Igen? És mivel? –kérdezte.

-Azzal hogy gyorsan felöltözöl és elkészülsz, mert megyünk a hegyekbe! –közöltem vele mosolyogva.

-Igen? Ilyen időben? –kérdezte szintén mosollyal az arcán.

-Miért is ne?

-Oké! Miért is ne! Gyerünk. –azzal felindult a lépcsőn, de visszafordult. -5 perc és kész vagyok! De csinálj nekem reggelit! –kacsintott.

Harry

Gyorsan felsiettem a saját szobámba. Elővettem a fekete farmeromat, de aztán meggondoltam magam. Inkább valami kényelmeset veszek fel. Felvettem egy laza barna nadrágfélét. Igazából se nem farmer se nem melegítőnadrág. Valahol a kettő között de én szerettem. Kerestem hozzá egy sötétkék pólót és indultam is a fürdőmbe. A házban minden szobához tartozott egy saját fürdőszoba, de ezenkívül az emeleten és a földszinten is van egy. Fogat mostam és egy kicsit eligazítottam a hajamat.

Késznek nyilvánítottam magamat szóval leindultam a konyhába. És ott volt a konyhaasztalon a reggelim. Egy sonkás szendvics és tea. Hm.

Miután végeztem a reggelivel a tányért és a bögrét a mosogatóba tettem. A nappaliba mentem, de nem találtam ott. Hol lehet? Felszaladtam a szobájába de ott sem találtam. Felkaptam a zsekimet és kiszaladtam az udvarra. Ott sem volt. Megálltam egy pillanatra. Motorzúgást hallottam a garázsból. Az ajtó lassan felemelkedett és a fekete Range Rover-em hajtott ki Louis-val a vezetőülésben.

Az autó mellettem állt meg.

-Hát te? Felkutattam utánad a házat! –mondtam.

-Ne haragudj. Csak kiálltam a kocsival hogy minél hamarabb elindulhassunk. –mondta és bevetette a kiskutya szemeket.

-Rendben, de többet ne csinálj ilyet!

-Oké! –mondta egy mosoly kíséretében és már túl is tette magát rajta.

Fogtam magam és beszálltam. Körülbelül fél óra alatt megérkeztünk. Egy kis hegyes-völgyes területre érkeztünk. Gyönyörű volt még így is hogy be volt borulva.

Mire föleszméltem a látványból azt vettem észre hogy Lou már kiszállt. Követtem a példáját mire orromat megcsapta a friss hegyi levegő.

-Lou! Ez a hely csodálatos! De mit is fogunk itt pontosan csinálni? –kérdeztem.

-Hát túrázunk egyet! –mondta de már fent volt a meredek dombon. Meg sem állt csak futott fölfelé.

-Hé, várj meg!

-Én egy kicsit lassabban mentem. Miközben fölfelé araszoltam a lépteimet figyeltem. Ennek az lett az eredménye hogy mire fölértem az erdőbe Lou sehol nem volt.

Lou! –kiáltottam el magam. Hangom visszhangzott.

-Remek. Most itt maradtam egyedül! –motyogtam magamnak.

Elindultam az erdőn leresztül. Nem siettem sehová. Az egyik fán épp mókusok szaladgáltak, a másikon pedig madarak fészkeltek. Nagyon aranyosak voltak. Jó volt a természetben. Ez a régi időkre emlékeztetett. Amikor még Holmes Chapel-ben laktam. Nem volt se hírnév, se One Direction, se Louis. Emlékszem volt egy gyönyörű terület a város közelében. Hasonló ehhez csak még sokkal gyönyörűbb. Volt ott egy patak egy kis híddal, de én sosem azt használtam. Mindig átugrottam a víz fölött egyészen 12 éves koromig. Akkor nem egyedül mentem. Megosztottam a titkos kis helyem egy lánnyal. A hidacskán keltünk át és elsétáltunk egészen a kőkerítésig. Amikor gondolkodnom kellett mindig ot ücsörögtem és csak néztem a tájat. Ott csattant el az első csókom is. Azzal a lánnyal..emlékszem osztálytársak voltunk és az anyukáink is találkozgattak időnként. Szőke haja volt és zöld szemei. Emily-nek hívták.Kedveltem, de aztán megismertem hogy milyen is igazából és kiábrándultam. Ellenséges volt és bántott másokat. Évekig nem beszéltünk és utána már ha akartuk volna sem találkozhattunk volna. Mivel 2010 nyarán jelentkeztem az x faktorba……….

Gondolatmenetemből az szakított ki hogy valaki belémütközött.

-Lou! Mit csinálsz? Merre voltál?

-Ne haragudj! De azt hittem láttam Kevin-t szóval utána indultam. De aztán kiderült, hogy csak egy mókus volt..-mondta csalódottan.

-Nem baj! Az a lényeg hogy megvagy! Aggódtam miattad! –húztam magamhoz erősen.

Viszonozta az ölelésemet és egymás karjaiban tartottuk egymást. Egy kis tisztáson voltunk aminek a végén egy szakadék volt. A kilátás tökéletes volt. Percekig álltunk így a süvítő szélben. Mikor tekintetemet újra az előttem álló fiúra emeltem egy világoskék szempárral találtam magamat szembe.

Nem szóltam semmit. Csak néztem és mosolyogtam. Egy kis idő múlva ő is mosolyra húzta a száját.

Adtam egy puszit az arcára mitől csak még jobban mosolyogtunk. Mikor tekintetünk újra összeért a mosoly alábbhagyott. Kínzó lassúsággal közeledni kezdett az arcom felé.

Ez nem lehet igaz. Tudtam..végig tudtam hogy úgy érez ahogy én. Hihetetlen érzés fogott el. Akarom én ezt? Hogy a fenébe e akarnám egész idáig erre vártam. Már éreztem a leheletét a bőrömön

Centik választották el egymástól ajkainkat. Aztán valami elképzelhetetlen történt.

Ismerős dallamra lettem figyelmes. A bal zsebemben a zúgás nem akart abbamaradni. Miért?

Gyorsan eltávolodtunk egymástól mintha csak bomba robbant volna közöttünk. Nem így akartam..francba.

Gyorsan elővettem a telefonomat és felvettem. Rég nem hallot hangra lettem figyelmes és annak ellenére hogy megszakított valami fontosat örültem neki.

-Gemma?

Gemma

-Harry! Hogy vagy öcsi?

-Gemma? –kérdezte.

-Persze hogy én mit gondoltál?

-Ne-nem néztem meg a számodat. És mesélj, hogy vagy?

-Jól vagyok. Azért hívtalak hogy elmondjak valamit.

-Micsodát?

-Ez egy meglepetés Harry..tőlem neked. Szóval nagyon meg kell majd lepődnöd, érted?

-Meglepetés? Miről beszélsz? –kérdezte izgatottan.

-Hát arról hogy meglátogatlak öcskös..-magyaráztam neki.

-Komolyan? Mikor? Hogy? És mégis..

-Állj, álj, állj, állj, áll. Nyugi! Tudom hogy örülsz de a meglepetésemnek van egy másik része is.

-Micsoda? –kérdezte.

-Remélem nem fog gondot okozni..

-Mi? Gemma bármi is az biztos elintézzük! Miről van szó? –kérdezte érdeklődve.

-Szóval. Amúgy is elég nagy az a ház. Biztos megoldjuk valahogyan. Tehát arról van szó, hogy elhívtam két barátnőmet is. Ha nem baj.

-Dehogyis. Jöjjenek nyugodtan. Semmi baj. Találunk nekik helyet!

-Hálisten! Reméltem hogy nem okoz nektek problémát.

-Dehogyis! És mikor jöttök?

-Az az igazság hogy már taxiban ülünk és körülbelül egy óra múlva odaérünk. MEGLEPETÉÉÉÉS!!!! Szóval készülj fel! Imádlak. Szia.

Harry

-Már a taxiban? Dé én nem vagyok otth..Gemma?

-Valami baj van? –kérdezte Lou.

-Nem, dehogy. Csak Gem hívott. Idejönnek hozzánk?

-Jönnek? Gemma és..?

-És két barátnője. Nem ismerem őket. –mondtam.

-És mikor jönnek? –kérdezte

-Nemsokára itt vannak..

-Akkor most visszaindulunk?

-Ha nem baj!

-Nem, dehogy. Amúgy is rosszra fordul az idő.

Elinultunk lefelé. Most egmás mellett haladtunk néma csöndben. Aztán Lou megcsúszott egy kicsit a földön. Gyorsan elkaptam a karjánál így nem esett el.

-Köszi! –mondta.

-Semmiség!

Az út további részében a biztonság kedvéért egymás kezét fogva mentünk le  kocsiig. Nem nézett rám a tájat bámulta. Apró mosoly bújkált a szája szélén. Ez tetszett. Nem tudta elrejteni.

Az út hazafelé csöndben telt, de ez nem kínos csönd volt. Inkább békés. Következtető.

Miután hazaértünk kupaktanácsot tartottam a nappaliban.

-Szóval hárman jönnek? –kérdezte Zayn.

-Igen. Egy kicsit rendbe kéne szedni a házat. –mind egyetértően bólogattak és indultak volna elkezdeni de megállítottam őket.

-Ja és mivel a házban csak 6 szoba van ezért egyik a vendégszobában, egyik Niall szobájában, egyik pedig nálam fog aludni.

-Ezaz! –lelkesedett Niall!

-Hé! Miért pont nálatok? –kérdezte Liam.

-Csak! Neked és Zaynnek egyébként is barátnőtök van. –mondtam.

-Jogos! –helyeselt Zayn.

-Na de most menjetek és próbáljátok egy kicsit rendbe szedni a házat. Pakoljatok össze, szellőztesetek, ilyenek. Maximum fél óra és itt lesznek.

Amint kész lettünk a takarítással a nappaliba gyűltünk és vártunk. Az eső szakadni kezdett vilámlott és mennydörgött. Hamarosan megérkezett a taxi. Bár a zuhogó esőtől egy kicsit zavarosan de láttuk ahogy kiszállnak. A taxis kinyitotta az ajtót nekik és esernyővel kísérte őket a kapuig. Legalábbis kettőt. Másik kezével egy nagy bőröndöt húzott esernyős kezén pedig táskák csüngtek.

A harmadik lány nagy nehezen kikászálódott a kocsiból. Hátraevickélt a csomagtartóhoz és fölnyitotta azt. Kivett egy nagy bőröndöt, de a művelet alatt megcsúszott és a fenekére esett. Vicces látvány volt de sajnáltam. A taxis vele miért nem udvarias. Egy igazi bunkó.

Mikor a bőröndökkel megvolt táskákat vett ki és elindult a kapu felé, de a taxis megállította. Valamit mutogatott neki, mire a lány otthagyta a holmikat visszament a kocsihoz és becsukta az egyik ajtót plusz a csomagtartó fedelét is lecsukta. A taxis magyarázott még neki valamit mire a lány pénzt adott neki. A ’férfi’ csak megcsóválta a fejét mire a lány még több pénzt adott neki. Ez az egész jelenet undorító volt.

-Niall! –szólítottam az ír srácot aki a félig nyitott ajtóban állt.

-Tessék?

-Hová igyekszel? Segítened kéne a lánynak.

-Oda indultam! –mosolygott!

-Helyes! –mondtam. A kis ír manó már úton is volt a lányhoz aki a csomagokkal bajlódott. Mikor odaért a lány nagyon megörült. Megölelte. Nialler viszonozta..kicsit túl sokáig is.

Mindez egy perc alatt játszódott le. Arra eszméltem föl hogy a másik két lány épp bejön a bejárati ajtón.

Mindenki nagy mosollyal várta őket, de aztán az én arcomról lefagyott..

-Sziasztok! –mondta Gemma és a nyakamba ugrott. Amíg a többiek köszöntek neki a másik lány álszentül mosolyogva nézett a szemeimbe.

-Fiúk ő itt az egyik barátnőm..

-Emily…..vágtam közbe

Remélem tetszett ez a rész! Mostmár kellett valami izgalom is. Túl egyszerű lett volna ha csak úgy összejönnek! :P A dolgok kezdenek bonyolulttá válni. Sok-sok minden vár még rájuk!

KÉRLEK ÍRJATOK VÉLEMÉNYT KOMMENTBE! JÖHET MINDEN! HA TETSZETT A RÉSZ AKKOR IRATKOZZ FEL! J))